MEANWHILE / MINDEKÖZBEN

Lakásfelújítás közben és annak kapcsán beszélgettünk az unokabátyámmal. Tetszett neki a ház, amit vettünk, de azt mondta, hogy ő pont azokat a dolgokat nem dobná ki, nem változtatná meg, mint amit én/mi kitaláltunk. Én utálom az előszobai lambériát, neki nagyon tetszik. Szerinte a konyha maradhatna az eredeti helyén, nem tenné át a nappali beugrójába. Tetszik neki a régi konyha csempéje (mondjuk, ez tényleg nem rossz, de azért annyira nem is pöpec). 

Összegezve mindaz ami neki értékes és tetszetős a házunkban, az nekem az idegeimre megy, rondának tartom jelenlegi formájában stb. Nincs is ezzel semmi baj, mindenkinek más tetszik, más a stílusa, másféle otthont képzel el. 

AZurammal is néha vitatkozunk azon, hogy hogy tetszhet nekem ez vagy az a tárgy, bútor, ötlet, vagy pont fordítva, én akadok le, hogy nehogymár ez tetszik neked...

Ez eléggé elgondolkodtatott. Létezik olyan, ami állandó és örök érték maradhat mindenkinek?

Mi az ami stílustól függetlenül értéket ad egy háznak vagy lakásnak?

Én személy szerint renitens vagyok, általában nem az tetszik, ami másnak. Viszont azt gondolom, hogy függetlenül attól, hogy mennyi egy-egy darab vagy épület piaci értéke, számomra csak akkor ér valamit, ha valamilyen érzelmi hatást is kivált. És akkor tök mindegy milyen a stílusa, mennyire régi vagy új, milyen anyagból van, akkor csak az számít, hogy ha ránézek, használom, élek benne, akkor melegség töltse el a lelkem, verjen hevesebben a szívem, kavarjon fel, gondolkodtasson el ... vagy épp ellenkezőleg, nyugtasson meg, emlékeztessen egy-egy kellemes pillanatra vagy kedves családtagra, barátra. Számomra ennyi kell ahhoz, hogy értékessé váljon valami.

És számodra?

Via Lotta Agaton

Most látom, hogy Ben az Ágy Asztal Tv-n nagyon hasonló gondolatokat vetett fel.... Nem, nem kopiztam, egyszerűen így jött ki.